- nincs az az érzésed néha, hogy mások élete sokkal megfoghatóbb számodra, mint a sajátod? - kérdezte Sarah, meg mindig a lepke körözését figyelve.
- hogy érted?
- néha nem érzem a saját életemet

Te Atya Úr Darwin!

 http://eper.elte.hu/ 

Lett programom az elkövetkező hetekre. 

Úgy néz ki, a blog kinőtte magát. Stabil olvasóközönségemet immár nem csak Drága Lillácskám teszi ki, aki puszta szánalomból böngészte át naponta szellemi - vagy kevésbé szellemi- onanizálásom végtermékét. Lényeg a lényeg:

Bekaphatjátok a faszomat!

Tényleg nincs jobb dolgotok? Köszönöm a figyelmet! További kellemes létet!

http://eper.elte.hu/eper.phtml?cim=lukacsbela.html

A beszédterapeuta rendelőjében vagyunk, kettesben, és Brandy azt mondja: 
– Sokat segít, ha észben tartod, hogy körülbelül annyi közöd van ahhoz, hogyan nézel ki, mint egy autónak. Te is csak egy termék vagy. Egy termék termékének a terméke. Az autótervező mérnökök is termékek. A szüleid is termé­kek. Az ő szüleik is termékek voltak. A tanáraid: termékek. A lelkész a templomban, ő is csak egy termék – magyaráz­za Brandy. – Néha csak úgy tudsz ezzel a sok szarsággal megküzdeni – mondja –, ha nem tartod magad túlságosan nagyra. 
– A lényeg – folytatja Brandy –, hogy nem tudsz elmene­külni a világ elől, nem vagy felelős azért, hogyan nézel ki, akár elragadóan gyönyörű vagy, akár baromi ronda. Nem vagy felelős azért, amit érzel, amit mondasz, ahogyan vi­selkedsz, vagy amit csinálsz, bármi legyen is az. Kicsúszott a kezed közül az irányítás – mondja Brandy. 
Ahogy egy CD sem hibáztatható azért, hogy milyen ze­nét írnak rá, úgy vagyunk mi, emberek is. Körülbelül olyan szabadon cselekszel, amennyire egy programozott számító­gép. Körülbelül annyira vagy egyedi és megismételhetet­len, mint egy egydolláros.

Szóval ha őszinte akarok lenni, a lényeg, hogy az életem csak rólam szól.

Hisztizni csak közönség előtt lehet. (…) Ugorjunk oda, amikor még csecsemő voltál, és csak bébiételt ettél. Odabotorkálsz a dohányzóasztalhoz. Két lábon állsz, és tovább kell totyognod azokon a virslikre emlékeztető lábacskákon, különben eltaknyolsz. Aztán végre megérkezel, és csúnyán beütöd a nagy, puha csecsemőfejedet a dohányzóasztal hegyes sarkába. Lehuppansz a földre, és láss csodát, fáj. Nem történik semmi katasztrófa, amíg rohanva meg nem érkezik anyu és apu. Jaj, szegénykém, ó, mi történt a buksiddal? És csak ekkor sírod el magad.

A Seattle Center környékén egyetlen autó sem parkol, az emberek otthon tévéznek, vagy ők maguk a tévéműsor, már amennyiben hiszel Istenben.

A Valiummal az a helyzet, hogy nem szünteti meg a fájdalmaidat, de legalább nem akadsz ki, ha fáj valamid.

Lehet, hogy nem azért jutsz pokolra, amit megteszel. Hanem azért, amit nem teszel meg.

Sötétben minden hely ugyanaz a hely.

– Ugye nem gondolod, hogy a prostik egy kiadós kefélésre vágynak, miután hazamennek a melóból? – kérdezte Helen. 
Azt kérdezi: 
– Szerinted az építési vállalkozók miért nem fejezik be soha a saját házukat? 
Azt kérdezi: 
– Miért vannak az orvosok olyan ramaty egészségi állapotban? 
(…) 
Gyilkolj idegeneket szándékosan, és akkor nem ölöd meg véletlenül azokat, akiket szeretsz.

-Adva van egy korosztálynyi életerős férfi és nő, akik egy értelmes célt szeretnének szolgálni. A reklámok hatására évek óta felesleges ruhákat és kocsikat hajszolnak. Egész nemzedékük gyűlölt rutinmunkákat végez, csupán azért, hogy megvehessék ezeket a szükségtelen holmikat. 
-A mi korosztályunk nem élt át háborúkat és gazdasági válságokat, mégis háború pusztít szívünkben, és egész életünk egyetlen lelki válság. Forradalomra készülünk a kultúra ellen. Krízisünk spirituális természetű, és végigkíséri életünket. 
-Az ilyen emberek csak a rabszolgaság révén ismerhetik meg a szabadságot és a megfélemlítés révén a bátorságot.

Boldogok a lelki szegények… A tanult emberek jobban átlátják a problémáikat, és könnyebben depresszióba süllyednek saját tehetetlenségük miatt.

Az emberek nem akarják, hogy bárki rendbe tegye az életüket. Senki sem akarja, hogy megoldódjanak a problémái. Nem akarják, hogy véget érjen a drámájuk. A kínjuk. Hogy pont kerüljön a történet végére. Hogy eltakarítsák a mocskot, amit ők csináltak. Mert mijük maradna akkor? Csak a nagy büdös semmi, ami mindig ismeretlen.

Senki sem akar bálványozni olyan személyt, aki ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint az emberek többsége, akinek büdös a szája, kócos a haja, piszkos a körme, aki külsejét tekintve teljesen hétköznapi. Aki bálvánnyá akar válni, annak mindenben jobbnak kell lennie az átlagos embereknél. Ahol az átlagember kudarcot vall, ott a bálványnak sikert kell elérnie.

• A nagy lebowski

• Dealer

• 50-50

• One day

• 2001: Űrodüsszeia

http://www.ted.com/talks/lang/hu/alain_de_botton_atheism_2_0.html

Egy egyáltalán nem kedves, de mindenesetre új ismerősöm révén kerültem kapcsolatba a moly.hu weboldallal.

Zseniális időnyelő és lélekvesztő hely. Viszont valaki árulja el nekem, hogy miért olyan iszonyatosan rondák az olvasott emberek? 

Még valami. Észrevettétek már, hogy a beteg emberek milyen végtelen szakértelemmel beszélnek a saját betegségeikről? 

U.i.: Ma véreset hugyoztam. Ha megdöglenék, mindenemet égessétek el. A szeretteimmel kezdjétek.

Ma az az érzésem támadt, hogy hajlamos vagyok túldramatizálni a dolgokat. De hát milyen unalmas lenne a világ, ha még ezt a kis fájdalmat is elvennék tőlem...

Minden tiszteletem e Ház nemes hagyományaié, de ki kell mondjam: olybá tűnik, hogy az emberi történelem csaknem összes kiemelkedő epizódja kész kupleráj csakúgy, mint javarészt ez a mi szenvedélyes érdeklődésünk sem több holmi otromba és fondorlatos szerencsétlenkedésnél. 
És ami még ennél is rosszabb, az igazságról rendszerint az derül ki, hogy unalmas.

"Az épelméjűség mint álarc" egy először 1941-ben kiadott könyv, amely a 20. század pszichopátiára utaló legbefolyásosabb klinikai leírása. Cleckley úgy határozza meg a pszichopátiás beteget, mint a normális ember tökéletes másolatát, amely egy az épelméjűséget tükröző álarccal rejti el belső emberi hiányosságait. Bár őszinte, intelligens és sokszor jó társaságnak is bizonyul, ez mind felületes, ugyanis a pszichopata ember nem képes őszinte érzelmeket érezni. Ez egy fajta védekező mechanizmusa a pszichopatának, amellyel akár 100 százalékos életet tud élni anélkül, hogy bárki gyanítaná mit rejt az álarca.

Jellemzők

• Ezek 3 kivételével a pszichopátia Cleckley által meghatározott jellemzői:
• Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait
• Okszerűtlen gondolkodás
• Idegeskedés hiánya
• Megbízhatatlanság
• Őszinteség hiánya
• A megbánás és szégyenérzet hiánya
• A szociális normák szándékos megszegése
• Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
• Kóros egoizmus
• Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
• Empátia teljes hiánya
• Személytelen, unalmas szexuális élet
• Felelőtlenség

Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az pszichopatának nevezhető.

http://szemcsapda.hu/bypost/2012/03/07/Antiszocialis_szemelyisegzavar

„A szabadság ragyog az álmok tárnája mélyén, mind ezt imádkozza le, ezért hatalmaskodik, és gyűlöli a még nagyobb hatalmat, de nincs köztük egy sem, aki tudná, mi az, hogy szabadság. Ezer bilincset raknak magukra a szerencsétlenek: asszonyt, gyermeket, atyafit, állami életet, a test örökös unszolását, mindegyik függ mindegyiktől. Ha egyet megütök, mindegyik ordít, ha a bíró felesége kificamítja a kisujját, nem tudhatod, másnap nem siratja-e hat gyermek börtönben sínylődő apját. Amit ők szabadságnak hívnak, értelmetlen és ostoba hazugság, mert ha megölnek is engem, egy vagy több százszor rosszabbat ültetnek a maguk nyakára, anélkül nem tudnak meglenni, megszokták odahaza.
Szabadnak lenni annyit tesz, mint egyedül lenni: szeretet nélkül, gyűlölet nélkül, félelem nélkül és remények nélkül. Megbírja ezt ember akárki?”

• aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
• aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is.
• Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
• aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
• aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
• s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.

[Huba] – Van már ötleted, hogy miről fogsz történetet írni? 
[Kázmér] – Nincs. Várom, hogy jöjjön az ihlet. Az ilyesmit nem lehet erőltetni. Meg kell várni, amíg megfelelő lelkiállapotba kerül az ember. 
– Mi a megfelelő lelkiállapot? 
– A pánikhangulat.

[Huba] – Nem a leckédet kéne írnod? 
[Kázmér] – Nem. Többet nem írok leckét. Nem tesz jót az önértékelésemnek. 
– Miért? 
– Mert azt az érzést kelti, hogy nem tudok eleget! Nyomaszt, hogy jó megoldást várnak tőlem, amikor tudom, hogy az én megoldásom rossz. Nem tanulni kell tehát, hanem megpróbálni elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok. 
– És az jót tesz az önértékelésednek, hogy sötét maradsz? 
– Nana! Mondd inkább így: „Értelmileg alternatív”.

[Kázmér] – Ettől a leckétől nem tanulunk meg írni, viszont megtanuljuk utálni az írást. Határidők, formai megkötések, osztályzat meg minden. És így alkosson az ember, hogy ott lihegnek folyton a nyakában?! 
[Huba] – Próbálj meg nem törődni a végeredménnyel! Élvezd az alkotás gyönyörét! 
– Akárhányszor megpróbálom, mindig az iskolapszichológusnál kötök ki.

[Kázmér] – Nem írom meg a matekleckémet. Nézd ezeket a példákat! Az egyik szám halálos párbajt víz a másikkal. valamelyiket ki fogják vonni, de miért? Hogyan? És mi marad belőle? Ha megoldom a feladatokat, odalesz a feszültség! Az izgalmas lehetőségek unalmas tényekké szürkülnek! 
[Huba] – Nahát, hogy a mateknak ilyen irodalmi vetülete is van…! 
[Kázmér] – Én szeretem kiélvezni a rejtélyt!

[Kázmér] – Tanárnő! Ha a tudatlanság boldog állapot, akkor ön engem ennek a leckének a sulykolásával a boldogságtól óhajt megfosztani, melynek keresése pedig elidegeníthetetlen jogom a Függetlenségi Nyilatkozat értelmében. Állampolgári jogom tehát, hogy ne tudjam ezt a tananyagot. Most megyek, a csúszdánál megtalál.

Csak azt szeretném mondani, hogy olvassatok Ti köcsögök!

– Nőkről fogunk beszélgetni, nem baj?
Protestának fülig ért a szája.
– Mi másról beszélgetnénk? Ők a legfontosabbak.

A világ tele van olyanokkal, akik igen ravaszul sokkal okosabbnak látszanak, mint amilyenek valójában – mondta. – Elkápráztatnak bennünket adatokkal, idézetekkel, idegen szavakkal, és így tovább, holott valójában szinte semmiféle hasznos tudomással nem bírnak a valóságos életről.


A szeretet nem keresi az embert, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is.
Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között:
– Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.


Érdemes hívek! Az egyetlen tökéletes dolog tehát a világon: a nemtudásotok. Bármit tesztek, tehetnétek jobban is. Bármit tudtok, tudhatnátok jobban is. Amit viszont nem tudtok, azt hibátlanul nem tudjátok. Vagyis tökéletes a nemtudásotok! De azért ne bízzátok el magatokat, tanítványok! A nemtudásban különbet, mint ti vagytok, akárhol találok!

Csak olyan férfiakat vagyok képes szeretni, akik olvasnak, s ha hirtelen felnéznek a könyvből, látom a tekintetükön, hogy messziről érkeznek vissza éppen, s nem csak önmagukról tudtak meg valamit, hanem rólam is. A nők szeretik az olvasó férfiakat. (Elke Heidenreich)

Vicces. A felnőttek iszonyúan rondák, ha tátott szájjal alszanak, a gyerekek nem. A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát, és még akkor is klasszak.

Rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most.
Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat.

[…] a valóságot ugyanis csaknem mindenkinek a többség által képviselt, nem pedig az ésszerűségen és a kritikai vizsgálaton alapuló tézisek képezik.


– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem.

Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.