„A szabadság ragyog az álmok tárnája mélyén, mind ezt imádkozza le, ezért hatalmaskodik, és gyűlöli a még nagyobb hatalmat, de nincs köztük egy sem, aki tudná, mi az, hogy szabadság. Ezer bilincset raknak magukra a szerencsétlenek: asszonyt, gyermeket, atyafit, állami életet, a test örökös unszolását, mindegyik függ mindegyiktől. Ha egyet megütök, mindegyik ordít, ha a bíró felesége kificamítja a kisujját, nem tudhatod, másnap nem siratja-e hat gyermek börtönben sínylődő apját. Amit ők szabadságnak hívnak, értelmetlen és ostoba hazugság, mert ha megölnek is engem, egy vagy több százszor rosszabbat ültetnek a maguk nyakára, anélkül nem tudnak meglenni, megszokták odahaza.
Szabadnak lenni annyit tesz, mint egyedül lenni: szeretet nélkül, gyűlölet nélkül, félelem nélkül és remények nélkül. Megbírja ezt ember akárki?”

• aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
• aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is.
• Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
• aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
• aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
• s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.