http://www.numbersleuth.org/universe/magnify/

… csakhogy valami oknál fogva a keserű tapasztalatok mindig előbbre valónak tűnnek, mint a kevésbé keserűek, és emiatt az ember hajlamos úgy érezni, hogy ő többet tud az életről. Mert ugye, életnek azt nevezzük, ami keserű.

LÉGY OSTOBA

Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság
csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött
majom, ki tépi ketrecének rácsát.

Légy ostoba. A jóság és a béke
csak ostobaság. Ami rend lehet,
majd így ülepszik le szíved felett,
mint medrében a folyó söpredéke.

Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.

Nem lehet soha nem igaz szavad -
jó leszel, erős, békés és szabad
vendég mult s jövő asztalainál.

1935. augusztus 6.

http://www.champs.hu/

http://www.spinozahaz.hu/etterem.php?pid=14&do=heti_menu

http://www.stexhaz.hu/napimenu

http://www.fridays.hu/ebed-menu

http://dumaszinhaz.godot.hu/hetimenu/

– Dan, te szenvedsz. Alapvetően nem élvezed az életet. A szórakozásaid, játékos ügyeid, sőt még a torna is csak arra valók neked, hogy egy időre eltereljék a benned bujkáló félelemérzettől.

Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne.

Szóval, ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet, nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya!

A félénkség az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit akarsz. A szégyen az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit nem akarsz.

Az intelligencia az emberiség egyik legnagyobb adománya. De a tudásra való törekvés túlságosan is gyakran kiszorítja a szeretetre való törekvést.

Milyen másnak látom őket most! És milyen ostoba voltam, amikor egy percig azt hittem, hogy a professzorok szellemóriások. Emberek ők, s attól tartanak, hogy a világ rájöhet erre.

…az alázat és szerénység már hiányzik belőlem. Megtanultam, hogy ezekkel milyen keveset lehet elérni ezen a világon.

Azelőtt kinevettek, lenéztek a tudatlanságom és nehéz felfogásom miatt; most gyűlölnek a tudásom és értelmem miatt. Miért? Az isten szerelmére, hát mit akarnak tőlem?!

– Értsetek meg: a nőgyülölő nem veti meg a nőket. A nőgyűlölő nem szereti a nőiességet. A férfiak ősidőtől fogva két nagy csoportra oszlanak. Nőimádókra, másképp szólva költőkre, és nőgyűlölőkre, pontosabban ginofóbokra. A nőimádók, azaz a költők, imádják a hagyományos női értékeket, mint amilyen az érzelem, az otthon, az anyaság, a termékenység, a hisztéria szent villámlása és a természet bennünk levő isteni hangja, ezzel szemben a nőgyűlölők, azaz a ginofóbok, enyhén irtóznak ezektől az értékektől. A nőimádó a nőiességet imádja a nőben, a nőgyűlölő viszont a nőt részesíti előnyben a nőiesség rovására. Ne feledkezzetek meg egy dologról: a nő csak nőgyűlölővel lehet boldog.

A nők nem a szép férfiakat keresik. A nők azokat a férfiakat keresik, akiknek szép szeretőik voltak.

A szemérem védekezést jelent az ellen, amit akarunk, és szégyenkezést amiatt, hogy azt akarjuk, ami ellen védekezünk.

Mindenki azt hiszi, hogy ő más, mint a többi, mindenki különbnek tartja magát a többinél, mindenki téved, ő is téved, mint mindenki más.

– Mit képzel felséged? Tehet -e a világon bárki jót anélkül, hogy rosszat ne tenne? Nem lehet minden embert egyforma mércével mérni, nem lehet mindenkit boldoggá tenni.

A dolgok csak annyiban léteznek számunkra, amennyiben láthatók, tapinthatók, illedelmesen elhelyezkednek a térben, időben a többivel egy sorban. Hiába megyünk fel a Holdba, hiába ereszkedünk le az óceán fenekére, ott is csak emberi világunkba zárt emberek maradunk.

Itt álltam, a világba vetetten, meztelen; egy ember, aki nem való sehova. Fejem fölött az ég nem karám volt, hanem út a végtelenbe.

Ismét van mit féltenem, van mit védenem. Szeretek és szenvedek: ember vagyok újra.