A beszédterapeuta rendelőjében vagyunk, kettesben, és Brandy azt mondja: 
– Sokat segít, ha észben tartod, hogy körülbelül annyi közöd van ahhoz, hogyan nézel ki, mint egy autónak. Te is csak egy termék vagy. Egy termék termékének a terméke. Az autótervező mérnökök is termékek. A szüleid is termé­kek. Az ő szüleik is termékek voltak. A tanáraid: termékek. A lelkész a templomban, ő is csak egy termék – magyaráz­za Brandy. – Néha csak úgy tudsz ezzel a sok szarsággal megküzdeni – mondja –, ha nem tartod magad túlságosan nagyra. 
– A lényeg – folytatja Brandy –, hogy nem tudsz elmene­külni a világ elől, nem vagy felelős azért, hogyan nézel ki, akár elragadóan gyönyörű vagy, akár baromi ronda. Nem vagy felelős azért, amit érzel, amit mondasz, ahogyan vi­selkedsz, vagy amit csinálsz, bármi legyen is az. Kicsúszott a kezed közül az irányítás – mondja Brandy. 
Ahogy egy CD sem hibáztatható azért, hogy milyen ze­nét írnak rá, úgy vagyunk mi, emberek is. Körülbelül olyan szabadon cselekszel, amennyire egy programozott számító­gép. Körülbelül annyira vagy egyedi és megismételhetet­len, mint egy egydolláros.

Szóval ha őszinte akarok lenni, a lényeg, hogy az életem csak rólam szól.

Hisztizni csak közönség előtt lehet. (…) Ugorjunk oda, amikor még csecsemő voltál, és csak bébiételt ettél. Odabotorkálsz a dohányzóasztalhoz. Két lábon állsz, és tovább kell totyognod azokon a virslikre emlékeztető lábacskákon, különben eltaknyolsz. Aztán végre megérkezel, és csúnyán beütöd a nagy, puha csecsemőfejedet a dohányzóasztal hegyes sarkába. Lehuppansz a földre, és láss csodát, fáj. Nem történik semmi katasztrófa, amíg rohanva meg nem érkezik anyu és apu. Jaj, szegénykém, ó, mi történt a buksiddal? És csak ekkor sírod el magad.

A Seattle Center környékén egyetlen autó sem parkol, az emberek otthon tévéznek, vagy ők maguk a tévéműsor, már amennyiben hiszel Istenben.

A Valiummal az a helyzet, hogy nem szünteti meg a fájdalmaidat, de legalább nem akadsz ki, ha fáj valamid.

Lehet, hogy nem azért jutsz pokolra, amit megteszel. Hanem azért, amit nem teszel meg.

Sötétben minden hely ugyanaz a hely.

– Ugye nem gondolod, hogy a prostik egy kiadós kefélésre vágynak, miután hazamennek a melóból? – kérdezte Helen. 
Azt kérdezi: 
– Szerinted az építési vállalkozók miért nem fejezik be soha a saját házukat? 
Azt kérdezi: 
– Miért vannak az orvosok olyan ramaty egészségi állapotban? 
(…) 
Gyilkolj idegeneket szándékosan, és akkor nem ölöd meg véletlenül azokat, akiket szeretsz.

-Adva van egy korosztálynyi életerős férfi és nő, akik egy értelmes célt szeretnének szolgálni. A reklámok hatására évek óta felesleges ruhákat és kocsikat hajszolnak. Egész nemzedékük gyűlölt rutinmunkákat végez, csupán azért, hogy megvehessék ezeket a szükségtelen holmikat. 
-A mi korosztályunk nem élt át háborúkat és gazdasági válságokat, mégis háború pusztít szívünkben, és egész életünk egyetlen lelki válság. Forradalomra készülünk a kultúra ellen. Krízisünk spirituális természetű, és végigkíséri életünket. 
-Az ilyen emberek csak a rabszolgaság révén ismerhetik meg a szabadságot és a megfélemlítés révén a bátorságot.

Boldogok a lelki szegények… A tanult emberek jobban átlátják a problémáikat, és könnyebben depresszióba süllyednek saját tehetetlenségük miatt.

Az emberek nem akarják, hogy bárki rendbe tegye az életüket. Senki sem akarja, hogy megoldódjanak a problémái. Nem akarják, hogy véget érjen a drámájuk. A kínjuk. Hogy pont kerüljön a történet végére. Hogy eltakarítsák a mocskot, amit ők csináltak. Mert mijük maradna akkor? Csak a nagy büdös semmi, ami mindig ismeretlen.

Senki sem akar bálványozni olyan személyt, aki ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint az emberek többsége, akinek büdös a szája, kócos a haja, piszkos a körme, aki külsejét tekintve teljesen hétköznapi. Aki bálvánnyá akar válni, annak mindenben jobbnak kell lennie az átlagos embereknél. Ahol az átlagember kudarcot vall, ott a bálványnak sikert kell elérnie.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.